Visszatérés a Magas Tátrába

A mászás iránti szeretetem a Magas Tátrában indult, igaz akkor még csak túráztam, ezért nagyon szerettem volna visszatérni oda. Sajnos ez elmúlt 3 évben nem úgy alakultak a dolgok. A lefújt Matterhorn mászás helyett most úgy nézett ki összejöhet a tátrai mászó túra. Sikerült a többieket is (Orsi, Batka, Miki) rábeszélnem, hogy márpedig nekünk trad alpesi utakat kell másznunk. Az idő kedvezőbben nem is alakulhatott volna, ezért az augusztus 20-i hétvégén nekivágtunk a hőn áhított hegységnek.
Péntek este el is indultunk, de a tervezett bivakolás helyett végül a közeli kempingben aludtunk. Mivel sátrat nem hoztunk ezért leheveredtünk hálózsákjainkban a fűre, így töltöttük el az éjszakát. Másnap gyors reggeli és kávé után már indultunk is a vasúthoz, ami felviszi a kényelmes hegymászót Tarajkára, így kevesebbet kell sétálni. 7,5 EUR-ért egy órát lehet ezzel nyerni, ami nem mindegy, tekintve hogy a Hosszú-tavi házhoz még 700 méter szint gyaloglás állt előttünk, és aznap még mászni is szerettünk volna. Meglepően kiépített út vezet a házhoz (persze rengeteg a turista itt), 2 óra alatt fent is voltunk, bőven szintidőn belül.

Batka oson felfelé

A ház maga elég komfortos (tiszta ágynemű, mosdó helység), de nem sokat időztünk, sietni kellett, hogy még egy mászás beleférjen a szombati napba. Pont ezért a közeli Varangyos-tavi csúcs délnyugati falát néztem ki, azon is viszonylag egy sportosabb utat, a kimondhatatlan nevű Rebrom na V vrchol-t. Az út egy bordán vezet felfelé, nittelt standok teszik lehetővé az ereszkedést, illetve az 50-60 méteres kötélhosszokban 1-2 gyűrű is található.  A nittek a kulcshelyeken vannak, csak elvétve pakoltunk, ezért viszonylag gyorsan fent voltunk a legfelső standban. Innen következett 5 kötélhossz ereszkedés, kötél elakadás miatti visszamászás, majd még sötétedés előtt már a házban is voltunk. Bemelegítésnek jó volt, de még nem volt olyan igazi trad hangulata az útnak. Estére sikerült ágyban alvást intézni magunknak, vacsi és a kötelező sör után el is aludtunk, fárasztó nap volt.

Rebrom na V vrchol kiszállás

Másnapra egy igazi tradícionális alpesi út volt betervezve, a Vörös toronyra vezető Klasszikus út (V). A torony jól láthatóan magasodik az ég felé a Hosszú-tavi ház teraszáról, csodálatot és tiszteletet ébreszt az emberben. Ezekkel az érzésekkel indultunk útnak vasárnap reggel a mindegy 1 ½ órás sétára a beszállásig. A sárga útvonalat kell követni a hágó felé, majd értelem szerűn a fal aljában átvágni a kőtörmeléken fel a beszálláshoz. Féltem tőle, hogy nehezen fogjuk megtalálni, de a falról készült képek és a leírás alapján egész könnyen sikerült beazonosítani.

Vörös torony Klasszikus út (V) beszállás

Itt már nehezebb dolgunk volt, pár rozsdás szögön kívül semmi nem volt az útban, így csak ezek segítettek minket a tájékozódásban. Az első kötélhossz egy bevágásban kezdődik majd itt fel kell mászni egy füves platóra, ahol Batka mint első előlmászó le is standolt egy homokórában illetve egy kőtüskében. Mint később kiderült nem ez a „hivatalos” standhely hanem kicsit feljebb egy szintén füves terasz, ahol egy 100 éve bevert szög jelzi is ezt. Ha már ott voltam akasztottam is bele, bár később kiakasztottam a kötelet mert az út nem erre visz tovább és nem akartam, hogy nagyon törjön a kötél. Szóval a standhelytől balra traverzáltam, majd felmásztam egy 3-as felszökésen, ahol egy beragadt friend segített a biztosításban. Itt kezdődtek a gondok. Előttem egy függőleges felszökés, jobbra egy biztosíthatatlan kimászás egy platóra, majd onnan ki tudja hova, balra pedig egy áthajló kőtömbön visz az út. A topo szerint itt egy IV-es szakasznak kellett volna következni, viszont a leírás szerint meg egy függőleges felszökésen kell felmászni. Ez ott volt előttem, de biztosan nem IV-es volt, utólag belegondolva inkább V+/VI-. Középen egy repedés húzódik szóval legalább lehet biztosítani, ezért be is pakoltam gyorsan egy friend-et. A legrosszabb az volt, hogy nem láttam mi van a felszökésen túl, nem szerettem volna belefutni egy kimászhatatlan részbe, majd onnan visszapottyanni a friend-be. Többszöri nekifutásra azért csak rávettem magam, hogy kimásszam ezt a részt, és szerencsére fent könnyű kis plató fogadott, ahol szintén lehetett pakolgatni egy repedésbe. Ezen a részen túljutva már csak könnyű 20 méter mászás a standig, ami egy tábla aljában van, szöggel és egy homokórába fűzött kötélgyűrűvel ellátva. Utóbbi elég újnak látszik, szóval könnyű szívvel akasztottam bele stand karabineremet.  Felbiztosítottam Batkát, majd Orsinak is sikerült kimásznia ezt a részt előre, ezzel túl voltunk az út nehezén, bár a hivatalos kulcsrész csak most következett. Sajnos a repedésbe rakott friend annyira jól be lett rakva, hogy Miki másodban ki sem tudta szabadítani azt. A következő kötélhossz csak kb 20 méter, egy táblán vezet felfelé, majd standként két rozsdás szög funkcionál. Batka gyorsan kimászta ezt a részt, majd nem sokkal később már én araszoltam felfelé a 4. kötélhosszt előlmászva. Ez is egy tábla, a topo szerint IV-es fokozatban, és ezúttal ez valóban annyi is volt. Sokat nem pakoltam, könnyedén felértem a standig, ami szintén két rozsdás szögből áll. Kis félelem azért van bennem amikor ilyen cuccokba standolok, ezért a biztonság kedvéért még egy éket is elhelyeztem standpontként. A következő hossz sem túl izgalmas, egy jól tagolt tábla, aminek a vége már a csúcsgerincre való kijutást jelenti. Innen még két könnyebb kötélhossz vezet a gerinc bal oldalán a csúcs alá, ahonnan már I-es/II-es nehézségben fel lehet sétálni a csúcsra. Az idő szűke és a lejöveti út bizonytalansága miatt mi ezt kihagytuk, egyből a lejövet mellett döntöttünk. Ehhez fel kell mászni a 3 csúcsgerinc találkozásához, majd innen 50 méter könnyű traverz balra a két gerinc közötti vályúba, ahol II-es, III-as nehézségben le lehet szépen mászni. Az út ki van „taposva”, illetve kőbabák is jelzik, nem lehet eltéveszteni. Leérve a hágóba belefutunk a sárga jelzésű útba, ami visszavisz a házhoz. Este jól eső érzéssel nyeltük a sört illetve a vacsoraként felszolgált rántott sajtot.

Kalapáltunk is ezerrel :)

Bár hétfőre is terveztünk mászást, a két nap annyit kivett belőlünk, hogy végül a többiek úgy döntöttek ezt a napot a bennragadt friend-ek kiszabadítására áldozzák. Én pedig a fájós térdem miatt inkább megvártam a háznál őket. Végül a mentőakció sikeres volt, így csak egy heveder és a Reverso-m esett áldozatul a Tátrának.
Este kimerülten, de elégedetten hagytuk hátra szálláshelyünket, majd leérve a parkolóba hazaindultunk Budapestre.



Az utakról bővebb infó:
Vörös torony, Klasszikus út
Varangyos-tavi csúcs, Rebrom na V vrchol