Strong fingers: Paklenica

A november elsejei hosszú-hétvégét Paklenicán töltöttük. Sajnos többen lemondták az utolsó héten, így végül 4-en vágtunk neki a mászó paradicsomnak, Orsi, Miki, Marci és én. Nekem a célom a Gerovit (mint első 7a-s út) megmászása volt. Mikiék inkább több kötélhosszt szerettek volna mászni.
Pénteken hajnali 4-kor sikerült is elindulni, majd fél 11 körül már a parkolóban pakolgattuk a felszereléseket. Mikiék elindultak megmászni az Anica Kuk-on a Kamasutra-t, mi pedig Marcival felmentünk a Hram-ba, ahol a várva várt projekt leledzett. Gyönyörű egy szektor, tele nehezebbnél nehezebb plafon áthajlásokkal. A Gerovit a barlang jobb szélén fut, még így mászatlanul is lenyűgözött. Mellette fut két könnyebb út (Danka 5b és Morana 6c), gondoltuk azokat letoljuk bemelegítésként. A Danka természetesen simán ment, a Morana már nem adta könnyen magát. Marci bétája alapján próbáltam flashelni, de a kunsztban mellé nyúltam a fogásnak, így kiestem. Másodjára már mindketten megmásztuk. Közben Mikiék már vissza is értek az útjukból, így szemügyre vehették ahogy felszenvedem a kötelet a Gerovit-ba. Volt benne pihenés, A0, esés, minden ami csak kell. :) Aztán végül csak felkerült a kötél a stand-ba, így elkezdhettük összerakni az utat. Össze is raktam egy bétát, de éreztem, hogy nem igazi, megmászás ebből aznap nem lesz. De nem baj, erre számítottam. Meg amúgy is fáradtak voltunk a korán keléstől, úgyhogy szépen elindultunk az apartman-ba. Szerencsére volt wifi, így kerestünk a neten megmászást a Gerovit-ról. A srác teljesen másképp csinálta a kunsztot, ami nem csoda, olyan fogást is használt, amit mi nem találtunk meg. Próbáltam memorizálni a dolgot, hogy másnap már ezzel a bétával másszak. Elalvás előtt még röhögtünk egy sort a Trópusi viharon, de így sokadszorra már nem is volt annyira vicces...
Következett a szombat, a megmászás napja. Éjszaka a bétáról álmodtam, egyfolytában az út járt a fejemben. Úgy érzem kicsit sokat stresszelek ilyenkor :) Felfelé menet a Klanciba, megláttam az új kiadású kallert, gondoltam belenézek. Bár ne tettem volna. Lefokozták az utamat 6c+ ra :) Idegeskedtem egy sort, de aztán úgy voltam vele, hogy mindegy, gyönyörű út, megmásszuk és kész.
Bemelegítés után rá is dobtam egy éles próbát az új bétával. Persze hogy kiestem belőle, nem volt begyakorolva. Összeraktam, megcsináltam a kunsztot még kétszer majd hagytam Marcit hadd próbálja. Persze ő is beleesett, mert az én bétámat próbálta, de neki ez nem jött be, inkább maradt a sajátjánál.
Második próba: tökéletes nyugodtság és koncentráció, megfelelő helyen lepihentetés, kulcsmozdulat szépen statikusan kivitelezve, majd akad a kötél a standban... ez az, gondoltam, ezért megérte elutazni ide! Második próbára Marci is kitolta, persze a dyno megvolt a végén, kár hogy nem volt kameránk, az szerette volna :)
A motiváció aznapra el is fogyott, már csak a megmászós sör járt a fejünkben. Azért még próbáltunk egy utat, egy 30 méteres 6a+ -t, de kifogott rajtunk, sok volt, nem volt kedvünk gebődni benne. Persze a kötél felkerült, de megmászni már nem volt kedvünk. Lassan kezdett is sötétedni, Mikiék is leértek már az aznapi útjukból, így mentünk ünnepelni az első 7a-mat, ami végül nem is 7a :) Egyébként teljesen jogos a lefokozás, valóban nem éreztem annyinak.
Vasárnap picit másnaposan ébredtünk, köszönhetően az előző este elfogyasztott bormennyiségnek. Még akkor eldöntöttük, hogy megnézzük a Krokodil szektort, hátha terem ott valami babér. Bemelegítésnek egy 5c-vel kezdtük, reibung, fúúúj, nem szeretjük. Gyorsan megmásztuk, utána szemügyre vettük a mellette lévő utat,a mi egy 6b+ és Seppi névre hallgat. Amilyen kis rövid, olyan szopatós, Marcinak harmadik, nekem csak negyedik próbára lett meg. Ezek után átmentünk a patak túloldalára levezetni. Megmásztuk az ottani 5a és 5b utakat (Auhe és Bécsi virsli) majd következett a bosszú ideje. 2 és fél éve, az alapfokú tanfolyamon, majdnem bokámat törtem a Skorpioban (4a). Most megkapta a magáét... :)
Kezdett sötétedni meg amúgy is lógott az eső lába, így haza felé vettük az irányt. Projekt teljesítve! :)